Amikor a kórházi személyzet nem érte Marit, mert lemerült a telefonja

Egy nagyon tanulságos esetről szeretnék írni, amelyben főszerepet játszik egy telefon és annak tulajdonosa, aki utólag jött rá, hogy mennyivel jobban oda kell figyelnie a készüléke karbantartására.
Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, hogy nagy szükség lenne a telefonunkra, ám annak gyenge akkumulátora lemerül. Egész nap tölthetnénk, de nem mászkálhatunk egy zsinórral az oldalunkon.
Egy telefon életet is menthet – ezt soha ne felejtsük el! Sajnos főszereplőnk erről megfeledkezett, ezért amikor a férjét kórházba vitte a mentő, nem tudták értesíteni. Majdnem fél nap telt el, mire szólni tudtak neki, hogy mi történt, és lélekszakadva rohant a kórházba.
Ekkor Mari elhatározta, hogy azonnal lecseréli az akkumulátorát, mert iszonyatosan furdalta a lelkiismeret, és nem győzött bocsánatot kérni a férjétől.

Szerencsére a kórházi tartózkodásnak hamar vége lett, de az akkumulátor projekt kissé nehezebben oldódott meg. Marinak fogalma sem volt, hogy hol csinálnak ilyet, ezért az interneten kezdett kutakodni, ahol rátalált egy telefonkijelzo.hu oldalra, ahol megtalálta a saját telefonjához tartozó akkumulátort. Fel is hívta őket, hogy érdeklődjön, mert mielőbb le akarta tudni a cserét, és minél kevesebb ideig mellőzni a készüléket. Elmondták neki, hogy van egy olyan szolgáltatásuk, amelynek keretein belül elmegy egy futár a telefonért, elviszi a szervizbe, ott kicserélik az akkumulátort, majd készen visszahozza házhoz. Mari ennek azért is nagyon örült, mert a lábadozó férjét kellett otthon ápolnia, és nem szívesen hagyta volna magára. A futár hamarosan jött is, és pár napon belül megfordult, így hamar letudták a Sony akkumulátor cserét. Marinak ez egy nagy tanulság volt, ezért felírta a céget, és jól megjegyezte magának, hogy sokkal több figyelmet kell fordítani az ilyen készülékekre, mert sokszor kerülhet olyan helyzetbe, amikor azonnal kell, és lemerült telefonnal nem lehet kezdeni semmit.

Mari férje azóta már újra fut, és ugyanolyan életvidám, mint volt, viszont gyakran hozza fel beszélgetésekben – viccesen – felesége sutaságát, hogy nem is miatta, hanem asszonykája miatt kellett aggódni, amiért senki nem érte el. Mari ilyenkor lesütött szemmel hallgat, elenged fél mosolyt, de belül szúrja a lelkiismeret, amiért jóformán cserbenhagyta férjét. Mindig azt mondta a telefonra, hogy az csak valami szükséges rossz, ám azóta rájött, hogy ez közel sincs így, ugyanis a saját élete is múlhatott volna ezen. A barátnői azóta mind felkeresték a szervizt, hogy megnézessék telefonjukat, vagy, hogy lecseréltessenek rajta valamit. Volt, aki azonnal tokot és védőfóliát is vett, nehogy összetörjön a legrosszabb pillanatban, ám az amúgy is mindig akkor szokott – az elővigyázatosság akkor is fontos.

Legyen ez a történet mindenkinek egy tanmese, és most nézzünk rá a telefonunkra, hogy mennyi szufla van benne, ha pedig le van merülve, akkor töltsük fel, és ne induljunk el nélküle, mert manapság, ha nem vagyunk elérhetőek, akkor mindenki aggódni kezd. Ez amolyan anyu-effekt, mert, ha édesanyám nem ér el két hívás után, akkor már szövi az apokalipszis elméleteket, és végighívja a családot, hogy ne csak ő, mások is aggódjanak. Anyukámnak szuper új akkumulátora van, neki sose merül le a telefonja, nemrég vitette a szervizbe, hogy frissítsék, és örökös készenlétbe állítsák a készüléket. Ezek után biztos vagyok benne, hogy ha kórházba kerülnék, ő előbb lenne ott, mint a mentő.