Valamivel el kell ütni az időt a sürgősségin
Szerintem legalább egyszer az életben előfordul, hogy valaki a sürgősségin köt ki valamilyen oknál fogva. Lehet törött lábtól elkezdve, komolyabb égési sérülésen át bármi. Nemrég én is megtapasztaltam, hogy milyen ott ülni 4 órán keresztül. És akkor még szerencsés voltam. Az egyik barátom elkísért, nappal voltunk ott. Elég sokan voltak, nyílván várnunk kellett. Ha már itt járunk, érdekes azt látni, ahogy a legtöbb ember fel van háborodva, hogy milyen sokat kell várniuk, mire sorra kerülnek. Arra nem gondolnak, hogy azért, mert épp előtte toltak be valakit, akinek szívrohama volt, és az mondjuk azonnali ellátást igényel. Így én, ha ott szoktam ülni, mindig arra gondolok, hogy ha várnom kell, akkor nem súlyos a helyzet. Bár múltkor nagyon rosszul jártam (majdnem), mert mire bekerültem, a doktor mondta, hogy 3 órát kell várni a vérvétel eredményre. „Doki, ez mind szép és jó, de 2 óra múlva előadásom lesz…” – mondtam kissé bepánikolva, de tökéletesen leplezve. „Az zseniális… Üljön ki, kitalálok valamit!” És nagyon rendes volt, mert megsürgette az eredményeimet, így időben ott tudtam lenni.
Néhány nappal később én kísértem el a barátomat éjszaka. Az mondjuk egy örökkévalóságnak tűnt. Hogy elüssük az időt, nyilván beszélgettünk. Ekkor mesélte, hogy a menyasszonyával épp a közös családi házukat tervezik, és hogy a lány mindenképp napelemes rendszert szeretne felszereltetni. Ez nagyon jó, épp néhány nappal korábban olvastam kicsit többet a témáról végtelen unalmamban. Beírtam a keresőbe, hogy napelem rendszer ár, és olvasgattam. Ekkor gyorsan meséltem neki én is erről az egészről.
Először is a napelemes rendszerek egy félvezetőt (szilíciumot) tartalmazó eszközök, a működésük a fotovoltatikus jelenségen alapszik. Röviden annyi, hogy amikor a sugárzás elnyelődik, mozgásképes töltött részecskéket generál, amit az eszközben az elektrokémiai potenciálokból adódó beépített elektromos tér rendezett mozgásra kényszerít, így jön létre az elektromos áram. És nem muszáj kizárólag napfénynek lennie, bármilyen fényforrás elegendő, hogy a folyamat végbemenjen. Ezért a számológépek, amiken ilyen napelemes cellák vannak, évtizedekig is működnek.
„Mennyibe kerül mindez?” – hangzott a kérdés. Ez sok mindentől függ. Először, hogy milyen a fajtája. Vannak a kristályos napelemek, amelyekből van mono- és polikristályos. Előbbi hatásfoka 20% (de akár 30 is lehet), épp ezért kicsit drágább, a második viszont 16%-os hatásfokkal rendelkezik. Aztán van a galliu-arzenid vegyületen alapuló napelem, ennek hatásfoka 46%. Az áráról nem is merek beszélni. A legolcsóbbak a polimerekből készült napelemek, 2-5% körül mozognak. Szóval igen nagy különbségek vannak.
De mitől is függ a hatásfok? Az anyagon felül olyan környezeti hatásoktól, mint a hőmérséklet, vagy függ a cellák tisztaságától, és a fény erősségétől. Bizonyos esetekben az sem mindegy, hogy milyen szögben éri a napfény. Meg persze, hogy mekkora felületen. Épp ezért nagyjából mindig egyéni az ár.
Ki lehet egyébként számolni, hogy mennyi idő alatt térül meg a befektetés, van rá képlet, de azt most nem tudom. De azt tudom, hogy a barátomnak azt javasoltam nézzen utána, és gondolkodjon el. Szerintem megéri hosszútávon, arról nem is beszélve, hogy ezzel a környezetet is sikerül megóvni.