Néha az ausztriai munka az egyetlen gyógyír

Néha az ausztriai munka az egyetlen gyógyír

Életemben fordulópont állt be, miután férjem elhagyott, és bár nem tökéletesen orvosi eset – bár egészségügyben dolgozó ismerőseimtől kaptam minden tippet – úgy gondoltam, megosztom, hogy mi javított az én helyzetemen.

Nagyon nehéz dologban vannak ugyanis az orvosok, amikor valaki olyan problémákkal érkezik, mint én: a válás után szinte minden egészségügyi problémám előjött, és világos volt, hogy valószínűleg az összes szomatikus, azaz a lelki bajaim miatt jelentek csak meg a testi tüneteim.

Ilyenkor egy orvos, aki nincs erre kiképezve, gyakran megpróbál dolgokat belemagyarázni, az már egy fokkal jobb, mikor pszichológushoz küldenek, és velem is ez történt. Szerencsémre, mivel ott került elő, hogy valami változás kéne az életembe, és így jutottam el végül odáig, hogy elvállaltam egy ausztriai állást, ami sikeresen kizökkentett az addigi vágányomról.

Mivel minden a válásra emlékeztetett, teljesen logikus volt, amit a pszichológusom és több másik orvos is javasolt. Mindenféle recept nélkül csak annyit mondtak, hogy környezetváltozásra van szükségem, le kell foglalnom magam, és az idő fog meggyógyítani. Ezért kezdtem el gondolkodni azon, hogy mi az, ami jó messze van, és lefoglal hosszabb időre, és így került elő az ausztriai munka.

Mivel éppen síszezon előtt álltunk, tudtam, hogy bármikor ki tudnék utazni a szomszéd országba valamilyen szállodában dolgozni, mivel már ismerőseimtől is hallottam, hogy tettek ilyet, és azt is tudom, hogy nekik nagyon bejött. Egy jó kis hegyi szállás minden tekintetben kielégíteni a levegőváltozás iránti igényemet is, és ahogy hallottam, a munkakör se olyan, hogy sok ideje legyen az embernek rágódni a saját problémáin.

Ráadásul, bár erről nem sok emberrel beszéltem, de nyilván a keresetemmel is probléma volt: mivel férjem elköltözött tőlem, egyedül nagyon nehéz volt fenntartanom a lakást, és folyamatosan éltem fel a tartalékaimat. Az is jól jött volna tehát, ha egy kis kiegészítést tudok e mellé szerezni, Ausztria pedig pont alkalmas erre: ott pont össze tudok szedni pár hónap alatt egy olyan tartalékot, amivel aztán újra lábra tudok állni már itthon.

Szinte minden nyíl annak irányába mutatott, hogy vállaljak valamilyen ausztriai állást, és e mögött nagyon erős volt az egészségügyi indok is. Ki tudja, máskülönben talán hamarosan már kórházba kell feküdnöm, akkor meg inkább választom már a havas hegycsúcsokat.

Ahhoz még nem voltam elég erős és talpraesett, hogy én magam kezdjek el hely után nézni, ezért úgy döntöttem, hogy egy ausztriai állás keresésében segítő portál segítségével fogok belekezdeni a dologba. Ez azért is jó volt, mert így ők az önéletrajzomat (amit szintén elkészítettek helyettem) szét tudták küldeni azonnal több száz szállodába és teljesen átvállalták a helyek keresésével töltött időt tőlem. Így azonnal záporoztak a megkeresések is, és nem kellett sok időt itthon töltenem még az országban, ahol minden rá emlékeztetett.

Vagy háromszáz megkeresést is kaphattam állás ügyben, ami annak tudható be, hogy a téli szezon előtt tényleg nagy volt a kereslet, nekem pedig még valamennyi tapasztalatom is volt szobalány pozícióban, mivel Magyarországon dolgoztam már fél évet. A német nyelvtudás alapfeltételt volt, így azt nem is sorolom a jó tulajdonságaim közé – amúgy is csak erős társalgási szinten megy.

Ebből a halmazból aztán már csak választani volt nehéz, és be is vallom, bár az elején még figyeltem arra, hogy szép helyen lévő hotelt válasszak, egy idő után már egyszerűbb volt csak a számokat figyelnem, amik mindig többszörösei voltak a magyarországi béreknek.

Végül sikerült egy szép helyet választanom, így nem történt semmi probléma: a három kinti hónapomat egy gyönyörű síparadicsomban tölthettem el.

Az állapotomon és az egészségemen tényleg rengeteget tudott segíteni ez az új kihívás, és három hónap múlva azért is jöttem el, mert úgy éreztem, hogy most már csak az húzhat vissza, hogy milyen rossz helyzetben, összeszedetlenül hagytam otthon mindent. Orvosok, hagyományos egészségügyi dolgozók nem hiszem, hogy így fel tudtam volna húzni a mélypontról, mindent az ausztriai állásnak köszönhettem.

Most egy nyári szezont itthon töltöttem, de már most érzem azt is, hogy igazából visszavágynék: a tél közeledtével valószínűleg újra pályázni fogok. Most már nem azért, mert az egészségem megkövetelné – egyszerűen egy jól kereső munka lesz szép helyen, amit a legnagyobb örömmel fogok végezni.