A kórházban sincsenek már biztonságban az értékeink

Amikor az ember kórházban fekszik, igyekszik minden értékét inkább otthon hagyni. Manapság más sosem lehet tudni, hogy kiben lehet bízni és kiben nem. Hiába vannak kisebb széfek a szobákban, ahova a betegek be tudják pakolni a cuccaikat, még így sem biztos semmi. Nem feltételezek első ránézésre senkiről sem rosszat, főleg úgy, ha nem is ismerem, én csak arról beszélek, amiket olvastam és hallottam, akár ismerősöktől is.

Az egyik rokonom mesélte régebben, hogy amikor ő volt kórházban – szerencsére nem olyan vészes dolog miatt -, akkor neki eltűnt egy-két dolga, és hiába kérdezte meg másoktól, hogy esetleg tudnak-e róla valamit, láttak-e valamit, vagy bármi, senki semmiről nem tudott. Még az volt a nagyon nagy szerencséje, hogy nem a legértékesebb dolgait vitték el. Akkor biztos, hogy nagyon ideges lett volna.

Azonban régebben, amikor anyukám nővére volt kórházban, vele is előfordult hasonló eset. , A swarovski fülbevaló volt az , ami az ő esetében eltűnt. Pont aznap került be a kórházba, és megbeszéltük vele, hogy amikor délután bemegyünk a cuccaival, Például a swarovski fülbevalóját is. Azonban addigra már nem volt meg, nem volt mit így már hazavinnünk. Ő nagyon szomorú volt és egyben mérges is, hiszen milyen gonosz az az ember, aki a másiktól lop. És az ilyen ember még abba sem gondol bele, hogy mi van akkor, ha ő esetleg valami nagyon fontos embertől kapta és sokat számít neki ez a fülbevaló. Nem tudtuk azt sem, hogy esetleg bejött volna egy látogató szétnézni a szobában, hogy ellopjon valamit, esetleg egy beteg tett így, nem tudtuk, mivel senki semmit nem látott az esetből.

Próbáltuk vigasztalni és mondani neki, hogy most ne gondoljon erre, majd kap egy másikat, és most fontosabb, hogy meggyógyuljon. Nem nagyon sikerült megvigasztalnunk, de legalább félig-meddig kicsit jobb kedve lett.

A swarovski fülbevaló egyébként szerintem nagyon szép, szívesen hordanék ilyet én is, de nekem nem bír semmilyen ékszert a fülem, mindegy, hogy miből készült. Én inkább nyaklánc, karkötő és gyűrű párti vagyok. Imádom őket, rengeteg van nekem belőle otthon, bár azt hozzá kell tennem, hogy én nem márka által válogatok, hanem azt veszem meg és azt hordom, ami tetszik.

Egyik barátnőm egyszer kapott a fiújától egy drága ékszert születésnapjára, de nagyon nem tetszett neki, de hordta szinte minden nap, mert, hogy olyan neves márkája volt annak az ékszernek, hogy gondolta, hogy hordani kezdi, mert az nagyon menő. De nagyon utálta, mert nagyon nem tetszett neki. De ezzel nem foglalkozott, pedig, ha szól, még aznap ki tudják cserélni az üzletben egy olyan ékszerre, ami már neki is tetszik. De ő nem szólt. Lustaságból, illetve azért sem, mert mi van akkor, ha megbántja ezzel a fiúját. Szerintem semmi nem történt volna, hiszen nem másnak akarta volna adni, és nem kidobni akarta, csak kicserélni.

Azért azt még mindig nem tudom elképzelni, hogy egy kórházban is megtörténhet ilyesmi, hogy ellopják az ember cuccait. De azt sem értem, hogy miért kell ilyet csinálni. Én engedély nélkül például hozzá sem nyúlok senki cuccához, még akkor sem, ha családtagról vagy barátról van szó. A legjobb barátnőm telefonját sem veszem csak úgy el, anélkül, hogy megkérdeztem volna. De még a párom cuccaihoz sem nyúlkálok csak úgy, mintha mindent megtehetnék.

Mindenesetre az biztos, hogy ha egyszer én is kórházba kerülnék, akkor biztos, hogy nem hagynám ott őrizetlenül a cuccaimat, főleg nem az ékszereimet például.